|
Terepgyakorlat
2. nap
Bükk-Szarvaskõ és környéke
(Tardosi kõfejtõ,
Tóbérc-bánya, Új-határ völgy,
Szarvaskõ-pillow láva)
2003 november
29.
Földtani
elhelyezkedés, felépítés
A Bükk
hegység déli részén, Egertõl északra
a bükki parauchton képzõdményeinek fedõjében
takarós helyzetû összleteket figyelhetünk meg.
Ezek a Szarvaskõi takarók. Sokféle kõzettel
jellemezhetõek, felépítésükben pedig
jelentõsen eltérnek egymástól. A rétegsorok
alapján három alapvetõ sorozatot tudunk elkülöníteni:
a szarvaskõi, a kövestetõi és az oldalvölgyi
sorozatot. Terepgyakorlatunk során a Szarvaskõi sorozat
képzõdményeit látogattuk meg, így
ezeket emelném ki a három sorozat közül.
A Szarvaskõi
sorozat
A rétegsort egy sötét színû agyagpala
indítja, amely eltérõ vastagságú
homokkõ rétegeket, lencséket és ugyancsak
sötét színû radiolarit anyagú olisztolitokat
is tartalmaz. Ez a Tardosi Formáció. Sok helyen bázisos
anyagú telérek szelik át, sõt felsõbb
részein pillow lávák is megjelennek. Ugyan a Szarvaskõ
környékén elõforduló üledékes
és magmás képzõdményeket már
régóta ismerték, de jura korukat csak viszonylag
késõn határozták meg, mivel a magmatitokat
sokáig alsó- és felsõ-kréta korúnak
tartották, a metamorfizált üledékek keletkezési
korát pedig a ladini- liász intervallumra (Balogh Kadosa
és Balla Zoltán) tették. A kormeghatározásokat
a fosszíliák hiánya is nehezítette, de az
elsõ korjelzõ radioláriák (Kozur és
foraminiferák megtalálásával már
könnyebb dolgunk van, viszont még mindig kevés adattal
rendelkezünk az egészen pontos fejlõdés megadásához.
Ezek az új koradatok viszont megváltoztatták az
addig fennálló szerkezeti- és fejlõdési
képet. A jelenleg fennálló és elfogadott
fejlõdést Csontos Lászkó dolgozta ki. A
telérekbõl K/Ar radiometrikus korokat is határoztak.
A Tardosi Formáció felfelé az Oldalvölgyi
Formációba megy át. Az elõzõhöz
hasonlóan ez is egy sötét színû agyagpala,
amely homokkõ és konglomerátum lencséket
is tartalmaz, de fõként allodapikus mészkõpadokkal,
radiolatit és mészkõ rétegekkel, valamint
olisztolitokkal jellemezhetõ. Itt is történtek kormérések
(radiolariton): bajóci-kallovi kort eredményeztek.
Szarvaskõ
környékének rétegsora
A rétegsor a Tardosi Formációval indul. Ez egy
sötét, szürke, fekete színû agyagpala,
amely helyenként homokkõlencséket, vastagabb homokkõrétegeket,
valamint mélytengeri gravitációs törmelékfolyásokat,
karbonátturbiditeket, karni- nori radiolaritlencséket
tartalmaz.
A Tardosi agyagpalán a Szarvaskõi Formáció
települ. Fõként ultrabázitok, bázitok
és ezek differenciátumai építik fel. A tholeiites
összetételû magmatitokat óceáni kéregeredetûeknek
tartják, amelyek az óceánfenéken leülepedett
agyagos kõzetekbe nyomultak. Az üledékes és
magmás kõzetek határán szépen kifejlõdött
kontakt metamorf szegéllyel. Az itt található magmás
komplexum az óceánok kérgét alkotó
ofiolit sorozat részeit tartalmazza: pillowkat és tömeges
bazaltlávákat (vastagságuk mintegy 300- 500 m),
gabbrókat és differenciátumaikat, valamint wehrlitet
is.
Pillow bazalt
Szarvaskõn (bal kép) és Szarvaskõ szakértõje,
szakmai vezetõnk Friedrich Koller
Az
intruzív kõzetek fõként szillekként
fordulnak elõ. Geokémiai elemzések és kõzettani
vizsgálatok kimutatták, hogy ezek a bazaltok nem típusos
óceáni hátság eredetûek (Kubovics
et al. 1990). Radiometrikus kormeghatározások. 160 Ma
kort adtak (Árváné et al. 1986).
A Tardosi formáció agyagpalája az Oldalvölgyi
formáció ugyancsak szürke agyagpalájába
megy át. Ez a képzõdmény is tartalmaz allodapikus
mészkõpadokat, mészkõ, radiolarit anyagú
olisztolitokat, sõt helyenként- a Tardosi Formációhoz
hasonlóan- homokkõ- és konglomerátumlencséket
is. A mészkõ olisztolitokat conodonták alapján
triász korúnak, a radiolaritot- vizsgálatok után
pedig bajóci- callovi korúnak határozták.
A Mónosbéli takaró is hasonlóan épül
fel: a Tardosi formációra szintén az Oldalvölgyi
formáció következik, ezt viszont egy nagy vastagságú
világos szürke, ooidos mészkõ anyagú
olisztolitos, allodapikus mészköveket tartalmazó
képzõdmény követi. Ez a Bükkzsérci
Mészkõ Formációba sorolható összlet,
helyenként tûzkõrétegeket is tartalmaz. Foraminiferák
alapján a rétegeket Pelikán László
a malmba sorolta. Kérdéses az ooidok származási
helye, de a Bükkben eddig még nem ismert a forrási
területük.
A Szarvaskõ
környéki magmás kõzetek
Az ofiolit komplexum mintegy 10 km hosszúságban és
3 km hosszan nyúlik el ÉK- DNY- i irányban a Bükk
délnyugati szegélyén. A magmás kõzetek
üledékes kõzetek közé nyomultak. A területet
elsõsorban sötét színû, szürke
agyagpalák építik fel. Bennük sok helyen írtak
le allodapikus mészköveket, mészkõ és
radiolarit anyagú olisztolitokat, homokkõ- és konglomerátum
lencséket. Az intruzív kõzetek ezek közé
nyomultak be, az effuzívumok pedig ezekre települnek. A
kontaktusukon sok helyen figyelhetünk meg kontakt szegélyeket
is.
A magmatitok egész sorát találhatjuk meg: piroxenit,
peridotit, gabbró, diorit, plagiogránit, gránit
is elõfordul. A kiömlési kõzeteket pillow
lávák képviselik, bizonyítva azt a tényt,
hogy víz alatt, óceánban képzõdtek.
A mélységi kõzetek ilyen széles skálája
az elsõdleges magma nagyfokú differenciójából
képzõdhetett. Ez már a magma kamrában is
megindulhatott, de az intrúzió szintjében is folytatódhatott.
Valószínûleg az eredeti MORB jellegeket is az itt
lezajló differenciáció és kéreg kontamináció
okozhatta. A differenciátumokra bizonyítékok a
plagiogránitok, valamint az ultrabázitok elõfordulása
a gabbró testekben.
Kubovics Imre és Bilik István szerint ezek a kõzetek
óceáni kéregbõl származtathatóak,
bár geokémiai sajátosságai jobb egyezést
mutatnak az alkáli kõzetekével, mint az ofiolit
sorozat kõzeteivel. A kõzetek óceáni, de
nem közvetlenül óceánfenéki eredetûek,
amit leginkább az üledékekkel való kapcsolat
alapján mondhatunk A keletkezési régiót
az elsõ pontosabb kormeghatározások óta
tudjuk közelebbrõl lehatárolni: Árváné
1986-ban 168+8 Ma éves kort határozott meg a rendelkezésére
álló mintákból. Ennek segítségével
már könnyebben beilleszthetõ a bázitok és
ultrabázitok keletkezése a terület szerkezetfejlõdésébe
is.
A jelenleg elfogadott magyarázat szerint a Szarvaskõi
takaró képzõdményei a Thetys-óceán
szubdukciójához kapcsolódó extenziós
"back-arc" (ív-mögötti) medence képzõdményei.
1.feltárás
Tardosi kõfejtõ
A kõfejtõ
Szarvaskõtõl északra található a
Mónosbéli út mentén. A feltárásban
számos különbözõ gabbró típust
figyelhetünk meg, amelyek éles határfelületekkel
rendelkeznek. A falat távolról szemlélve két
árnyalatot különíthetünk el, egy sötétet
és egy világosat. A világosabb gabbró plagioklász
gazdag, a sötét klinopiroxén gazdag. Jelentõs
különbség van a szemcseméretek között
is, de a terültre annyira jellemzõ pegmatitok, itt nem találhatóak
meg. A kõfejtõben láthatóak még a
kõzetet eredetileg fedõ üledéksorozatok is.
A Tardosi
kõfejtõ Szarvaskõtõl északra
A túra
vezetõi a Tardosi kõfejtõben jobbról balra:
Dr. Friedrich Koller, Dr Molnár Ferenc, Nigel Mound
2. feltárás
A Kétvíz-hegyi pillóbazaltok
A Mónosbéli
és a Tarnalaleszi útkeresztezõdésben jól
kifejlõdött pilló-bazaltokat lehet tanulmányozni.
A jellegzetes, egymásra települõ pilló-szerkezetet
itt nem láthatjuk, a pillók "magányosan"
jelennek meg. A lávatömbök és a befogadó
agyag határa éles, a kiömlött forró bazalt
az üledékeket kontaktmetamorfizálta. Egy helyen egy
nagyobb pillóról leszakadt és a konszolidálatlan
agyagba süllyedõ csepp alakú bazalttömböt
is megfigyeltünk.
Kontaktmetamorfizálódott
agyagkõ a Kétvíz-hegyen
Kontaktmetamorfizálódott
agyagkõ és különálló pillóbazalttömbök
a Kétvíz- hegyen
3. feltárás
Pillóbazaltok a Várbérc-hegyen
Szarvaskõtõl északra, az út meredek falú
pilló-feltárások között halad. A kõzet
sok, egymásra települt pillóláva tömbbõl
áll. A pilló szerkezet nem mindig felismerhetõ,
mivel a lávanyelvek gyakran elfolyósodtak. A lávatömbök
felületén megfigyelhettük a hialklasztitosodás
jelenségét. Amikor a léva a felszínre ömlött
és a hideg vízzel érintkezett, hirtelen felszíne
megfagyott és megüvegesedett. A hûlés során
háromszög alakú repedésháló
jött létre, ami elõsegíti a blokkok felületének
mai napig tartó aprózódását.
Pillóbazaltok
Szarvaskõn a Várbérc-hegyen
Pillóbazaltok
Szarvaskõn a Várbérc-hegyen
4. feltárás
Tóbérc bánya
Szarvaskõtõl
keletre található a terület legszebb és legjobban
ismert feltárása a plutóni kõzetekbõl
és kõzet-differenciátumokból felépülõ
Tóbérc bánya.
Dominálnak a gabbrók, de mind szemcseméretükben,
mind ásványtani összetételükben igen
nagy változatosság figyelhetõ meg. A legjellemzõbb
ásványok a gabbróban: diallág-piroxén,
hipersztén, barnaamfibol, biotit. A kõzettípusok
a domináns ásvány alapján: diallág-gabbró,
biotitaugit-gabbró, stb. A gabbrók közepes és
nagyszemûek, pegmatitokban a szemcseméret akár a
3-4 cm-t is elérheti. A pegmatitok közel helyezkednek el
a leukokrata kõzetekhez, amelyet leukogránitnak hívnak.
Savanyúbbak a gabbrónál, magasabb a plagioklász
és kvarc tartalmuk, nevezték õket biotitkvarc-dioritnak
és diallággabbró-dioritnak is. A leukogránitok
és a gabbrók illetve pegmatitok határán
gyakran akár néhány cm nagyságú gránátok
is megjelenhetnek. A gabbrók keletkezését a mellékkõzetekkel
(víztelített mélytengeri üledékek)
való érintkezés eredményeinek tekintik.
A kontamináció eredményeként a kõzet
savanyúbb lett és fluidumokban telítettebb.
Az egész terület alacsony fokú metamorfózist
(prehnit-pumpelleyt fáciesû) szenvedett. Ha mikroszkóp
alatt szemléljük a kõzetet, számos másodlagos
ásványt figyelhetünk meg ennek következtében
(az amfibolon és a piroxénen belül klorit képzõdik),
az erekben prehnit és pumpelliyt jelenhet meg.
5. feltárás
Újhatár-völgy
A völgyben
számos gabbrótípus jelenik meg, azonban csak kevés
feltárás található itt. Egy feltárásban
azonban gyönyörû pegmatitok találhatóak,
hatalmas amfibolokkal (8-10 cm) és plagioklászokkal. A
pegmatitok mérete több 10 cm is lehet, alakjuk megnyúlt,
kerekded, vagy ovális. Egyes üregekben fennõtt kristályok
is tanulmányozhatóak.
Epilógus
Köszönettel
tartozunk a terepgyakorlat anyagi hátterének biztosításáért
az SEG, Student Chapter Field Trip Alapítványának.
A terepgyakorlat kíváló szakmai vezetéséért
köszönet illeti Dr Molnár Ferencet, az SC tanszéki
szponzorát és Mr. Nigel Maundot, a területen kutatást
végzõ cég geológusát.
|
|